3.000 km, hogy elérje Ukrajnát - Artem története

Egy 18 éves krími fiatalembert az orosz hadseregbe akartak besorozni. 3.000 kilométert tett meg, hogy elérje Kijevet. Ez Artem története. Zaporizzsiában született, de ötéves korában családjával Szevasztopolba költözött. 2014-ben Oroszország elfoglalta a Krímet, és attól a pillanattól kezdve élete olyan elnyomás alatt kezdett formát ölteni, amely nem hagyott választást – írja Suspilne.

Az iskolában egyszer az ablakon kiáltotta, hogy "Dicsőség Ukrajnának". Perceken belül egy pszichológus érkezett az osztályterembe. Artemet beidézték egy "beszélgetésre", ahol azt mondták neki, hogy ezek a szavak „náci szlogenek”, állítólag a „donbaszi gyerekek meggyilkolását igazolják. ”

Kilencedikes kora után Artem beiratkozott egy főiskolára informatikát tanulni. Kényszerből született döntés volt, ő inkáűbb arról álmodott, hogy újságíró lesz: szövegeket írt, videókat forgatott, de azt látta, hogy a Krímben az újságírókat üldözték és bebörtönözték. Tanulmányai nem érdekelték, a diplomát puszta formalitásként tekintette, ami nem jelent valós értéket.

Artem megpróbálta elhagyni Oroszországot. Pénzt spórolt, és azt tervezte, hogy jelentkezik egy külföldi egyetemre - Szlovákiában. A nagykövetségen azonban azt mondták neki, hogy a krími útleveleket nem ismerik el, és nem kap vízumot. Aztán kidolgozott egy másik tervet: összegyűjt 6.000 dollárt és jelentkezik egy egyetemre az Egyesült Államokban, de ezt a tervet kisiklatta az orosz hadsereg behívója. Az orvosi vizsgálat során figyelmen kívül hagyták a veseproblémáit, azt mondták neki, ha motorozik, akkor szolgálatra alkalmasnak kell lennie. Artem abban a pillanatban rájött, hogy csak egy választás maradt: vagy szolgál az orosz hadseregben, vagy elmenekül.

Ukrán önkéntesekhez fordult segítségért. Szeptember 30-án Artem vonatra szállt és elhagyta a Krímet, azt mondta szüleinek, hogy nyaralni megy. A valóságban átutazott Fehéroroszországba. Amikor odaért, felvette a kapcsolatot az ukrán konzulátussal, ahol néhány órán belül megkapta az igazolást, amely lehetővé teszi, hogy visszatérjen Ukrajnába. Ezután eljutott a határig, átment az ellenőrzőponton, és órákon belül ukrán területen volt. Önkéntesek találkoztak vele, etették, SIM kártyát adtak neki, és segítséget ajánlottak neki. Ugyanazon a napon Artem továbbutazott Kijevbe. Kora reggel, a kijevi vonatállomáson, életében először hallotta az ukrán nemzeti himnuszt. Azt mondja, nem tudta elhinni, hogy ez tényleg megtörtént.

Forrás: Szabad Ukrajna Jótékonysági Alapítvány

Fordította: Tymofij Mylovanov